A mennyország kapujában állva

nem tudom élek-e vagy már meghaltam,

vagy csak képzelem...

hol rontottam el?

A mennyország kapujában állok

Egy nap becsuktam szemem, és itt vagyok

Egy rideg, boldogtalan ember.

Azért jöttem, hogy megvalósítsam életem,

Utálom,

Hogy az érverésem egyre lassul,

Még teljesen le nem áll

Egy ihletre vártam

Egy esélyre, melyet nem kaptam meg

Mielőtt túl késő nem lett.

Hol rontottam el?

Hol az egykor futkosó fiú?

Lehetséges hogy csak úgy eltűnt?

Olyan távolinak tűnik

És az össze dolog, amire képes voltam

Lehetséges hogy csak úgy maguktól eltűntek?

Mert olyan távolinak tűnnek…

Úgy érzem mintha a bennem lévő fiú

Elhagyott volna és kicserélődött volna egy szegény és megkeseredett énemre

Meg kell találnom azt a valóm, aki valaha voltam

Lassan megközelíteni őt, és megkérdezni:

„ki jöhet játszani?”

hol rontottam el?

A mennyország kapujában állok

Kaptam egy lehetőséget, melyet végülis megvalósítok

Tanultam a hibáimból, ott

ahol elrontottam.